Előre tudtam, hogy a hetes szám lesz a lényeg. A VII. fesztivált rendezte kedvemért és kedvemre kedves Gyulám, július 7-től. Épp 7 napja, hogy véget is ért és épp ez az én magyar naplóm 7. bejegyzése. Azóta sokat olvastam, mindenféle
Pénteken estére lecsapott a vihar. Nem kímélte a villám a várost és benne a színházat sem. Többen pokoli jelzővel illették a helyet a hőség miatt és lőn égszakadás fölindulás, még a darab ritmusával is feleselő mennydörgés
Nem szeretem az álarcosokat. Mármint az életben. A színpadon: az más. Sőt. Két nap alatt tobzódtam benne. Néztem a János királyt és néztem Szentivánéjt: mindkettőben fehér arcok, (bohóc) maszkok, pedig aligha egymástól lesték el
Már szerda van, így sietve kell összefoglalnom az elmúlt hétfő és kedd benyomásait.
A legfontosabb: a magyarok mindent képesek humorral nézni. Pontosabban: a fiatal magyarok. Még pontosabban: a színházban. Egészen pontosan: amit
A vasárnap harangszóval és pihenéssel lenne teljes. Ám van, aki dolgozik, követem a csoportot. Nem mondom, néha van ebben is élvezet. Például a lombos fák között terített asztal, rajta sokféle jóval, amint láttam. Evés közben a vendégsereg
Afrikai hőségben érkeztem kedvenc K-Európai városomba ismét, immár hetedik alkalommal. A bőrömön kövér cseppekben ült az izzadtság. Szállásom kicsiny ablakából ismét gyönyörködhettem rövid ideig a muskátlis kilátásban,
Kicsit lehűlt végre a levegő. Tonderai, Denton és Arne ma hazaindultak, a fesztivál is a végéhez közeledik. Megható búcsú a workshoposoktól, éjjeli ivászat a hotelszobákban, töprengés a következő produkción: Arne egyetlen előadásba
A 2. hét vége
Kinn szétfolyó emberek a hőségben. Benn, az iroda hűvösében Fodor Kriszti (sajtókapcsolatok) nagy, fekete laptopja és az én kis, fekete laptopom között Nehéz Andi (színház.hu) hófehér gépe kattog. (Pont, mint
A második hét eleje
Michael Pennington, miután vagy negyven éven át foglalkozott a darabjaimmal, nagyon helyesen valóságos színházi indíttatású egyetemi előadást rittyentett kettőnk (?) életéből. Mikor aztán egy újságíró
Hétvége
Sose tértem ki arra a drámáimban, hogy mi történik szieszta időben. Megmondhatom miért: mert semmi. Most mégis elmesélem, hogy épp ilyen békésen telt a hétvége is:
strandmeleg,
3. nap
Bea és Miriam barátnők, ma együtt utaznak haza, őket kísérem Ferihegyre. Egyébként már játszottak is együtt, Miriam rendezett egy előadást a Brontë-nővérek életéből: Bea volt Emily.
Bea von Malchus,
2. nap
Nem kell szeretniük engem. Higgyék el, nekem nem azok az előadások tetszenek, amik földhöz vágódnak a nagyságom előtt. Ma Koltai Tamás vezetett egy tanulságos konferenciát rólam, no meg Peterről (Brook,
1. nap
(Ne tévesszen meg senkit, hogy én írom ezt a naplót. A dolog úgy esett, hogy Mihály arkangyal a maga ítéletnapi harsonájával téves riasztást kapott még időben visszaszívta, de nekem már késő volt:
A fesztivál ideje alatt beszámolókat írunk, interjúkat készítünk a résztvevő művészekkel, hangulatjelentést adunk a Gyuláról. Július 5-től visszavárjuk!