Előadások: július 5-17., 18.00 óra

A produkció Gyula különböző helyszínein, lakótelepein és a Gyula körüli településeken látható esténként az EU Kultúra 2007-2013 projekt keretében.

Figyelemreméltó, figyelmet elvonó, zajos, bajos, bájos, állatian fergeteges emberi forgatag

A Puck Társulás előadása

Az előadást rendezte: Tarsoly Kriszta.
Osztályvezető tanár: Tege Antal.

A Békés Megyei Jókai Színházban működő Színitanház I. és II. évfolyamos hallgatóinak közös előadása. A hallgatók év végi vizsgaelőadása volt Shakespeare: Szentivánéji álom című műve, amelyből egy részletet mutatnak be a Shakespeare Fesztiválon utcaszínházi előadásként, a Mester Emberek jelenetet. A csapat fantázianeve Puck Társulás.

Rendező: Tom Stoppard

A produkciót a Román Színházi Szövetség 2009 legjobb előadásnak járó UNITER-díjjal jutalmazta, amelyet 2010. április 19-én adtak át Bukarestben.

Rosencrantz: Katona László
Guildenstern: Balázs Attila
Színész: Bandi András Zsolt
Alfred: Páll Gecse Ákos
Színészek: Bonczidai Dezső, Vass Richard, Tar Mónika, Nagy Sándor
Hamlet: Faragó Zénó
Ophelia: Szűcs Noémi / Borbély B.Emília
Claudius: Kiss Attila
Gertrud: Szilágyi Ágota
Polonius: Kardos M. Róbert
Horatio: Asztalos Géza
Fortinbras: Kocsárdi Levente
Leartes: Tankó Erika
Osrick: Páll Anikó Katalin
Súgó: Czumbil Marika

Fordító: Vas István, Eörsi István
Díszlet- és jelmeztervező: Adriana Grand
Zene: Cári Tibor
Dramaturg: Gyulay Eszter
A díszlet- és jelmeztervező asszisztensei: Albert Alpár, Szekeres Bernadette

Rendező: Victor Ioan Frunza

Tom Stoppard (1937), az angol nyelv egyik legvirtuózabb író-bajnoka kalandos életúttal (születés Csehszlovákiában, költözés Szingapúrba,anyjával és
fivérével menekülés Indiába, letelepedés Angliában), és művészi kalandokkal (újságcikkek, glosszák, tudósítások, egyfelvonásosok, regények, rádió- és tévéjátékok, novellák, fordítások) jutott el a siker első állomásához.
1965-ben a Royal Shakespeare Company az ő fordításában adja elő Mrozek Tangóját, az Oxford Theatre Group pedig az Edinburgh-i fesztiválon előadja a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabot. 1967-ben a Nemzeti Színház társulata mutatja be Tom Stoppard művét az Old Vicben. Hatalmas a siker Londonban, majd rögtön ezután New Yorkban is, később pedig szerte a világon. A többi már színháztörténelem…

Hogyan éld meg a bűntudatot? Hogyan játssz fej vagy írást és  veszítsd el az életedet? Hogyan válj egy senkivé?! Két epizodista, főszerepben: Ros és Guil. Ők sem tudják, hogy kicsodák. Részei a történetnek, amelyet nem értenek. Belekerültek az eseményekbe, amelyhez nincs közük és amely elnyeli őket. Komédia és létfilozófia elegye. Filozofikus tragi-bohózat két shakespeare-i mellékszereplőről. (Csiky Gergely Színház ajánlója)

Tom Stoppard művéhez a Hamlet II. és III. felvonása alapként, s a szerző a tragikus történetet a dráma két jelentéktelen szereplőjének szempontjából dolgozza át. Az író olykor elvesz a Hamletből, máskor hozzáad. A shakespeare-i nyersanyagon túl saját kortársaiból, valamint a filozófiai szakirodalomból is merít, s e részeket úgy használja fel akár egy kollázs elemeit.

Előadás időtartama: 3h 15′

Lear – Mariana Mihut
Gloster – Valeria Seciu / Dana Dogaru
Edmund – Ioana Pavelescu / Rodica Lazar
Edgar – Andreea Bibiri / Emilia Bebu
Goneril – Daniela Nane / Maria Obretin
Regan -Irina Ungureanu / Mihaela Mihaescu
Cordelia – Nicoleta Hancu / Ilinca Manolache
Albán fejedelem – Iuliana Ciugulea / Lia Bugnar
Kent gróf – Virginia Mirea / Ada Navrot
Bolond – Virginia Mirea / Dorina Chiriac
Corwall fejedelem – Ioana Macaria
Oszvald – Liliana Pana / Ilinca Manolache
Francia király – Lia Bugnar / Nicoleta Hancu
Burgundiai fejedelem- Cristina Casian / Gabriela Romanov
Orvos – Lia Bugnar / Nicoleta Hancu

Díszletterv: Dragos Buhagiar
Jelmezterv: Lia Mantoc

Rendező: Andrei Serban

Andrei Serban román származású, Amerikában élő rendező. A XX. századi egyetemes színház kiemelkedő alakja. Bukarestben született, s már kisgyermekként bábszínházi előadásokat tartott otthon, és társaival csatajeleneteket imitált.
A bukaresti Színház-és Filmművészeti Egyetemen tanult, s hallgatóként a Julis Caesart  vitte színre, amelyet a mai napig a legvakmerőbb vállalkozásának tart.
1969-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1970-ben Párizsba költözött, hogy
Peter Brook Nemzetközi Színházkutató Intézetében tanulhasson. Több mint két évtizedig Serban nevét az A.R.T-tal (American Repertory Theatre – Cambridge,
Massachusetts) azonosították, hiszen számtalan rendezése fűződik a színházhoz:
A velencei kalmár, A makrancos hölgy, Periklész, A három nővér.
Rendezett továbbá Los Angeles, Párizs, Bécs, Bologna Helsinki, Tokyo híres színházaiban. 1990 és 1993 között A Bukaresti Nemzeti Színház  igazgatója volt.
Önéletrajzát 2006-ban publikálta.

A Lear  nőkkel…
„Megpróbálom elképzelni, mit érezhetett az a görög színész, akinek Medeia monológját úgy kellett megszólaltatnia, hogy közben tombolva gyűlölte a férfiakat. Vagy elképzelem, hogy milyen lehetett annak az Erzsébet- kori  férfiszínésznek, aki egy nő szerepét játszotta (legyen az Viola vagy Rosalinda), majd e szerep  során mégis  férfinak álcázta magát, majd újra visszaváltozott nővé?  Miért van az, hogy a színpadon női szerepet játszó férfi látványának félreérthetősége mégis vonzó volt mind a görög színjátszásban, mind pedig az Erzsébet-kori színházban? Azt a döntésem, -  hogy ebben a darabban minden szerepet nők alakítsanak – azért hoztam, mert úgy tűnt nekem, hogy ez természetes folytatása a régi parodizáló előadásoknak. A Lear király olyan mű, amelyben a legtöbb szerep a férfiaké, s most a nők adhatják elő a darabot művészi szabadsággal és öletekkel, bátran elszakadva a valóságtól…Boldog vagyok, hogy ismét abban a színházban rendezhetek, ahol 40 évvel ezelőtt a Julius Caesarral debütáltam. Ezt a darabot Shakespeare fiatalon írta , majd a Lear királlyal elérte pályája csúcsát. Remélem, a mi megvalósuló előadásunk is ezt az ösvényt fogja követni.”
/Andrei Serban/

Rendező: Peter Brook

Two Gents Productions

Előadja: Tonderai Munyevu, Denton Chikura

Rendező: Arne Pohlmeier

Az előadásról:
Két zimbabwei színész előadásában látható sikerdarab szerelemről, barátságról és árulásról. A két jó barát, Valentine és Proteus Veronától Harare-n és Bulawayo-n át egészen Milánóig verseng ugyanannak a hölgynek a szerelméért. Amikor Valentine-t száműzik, a barátságuk veszélybe kerül, és csak álcázással, csalással és intrikával békíthetők ki.

A két színész energikus, erőteljes, „városias” stílusban mintegy belebújik a darab 15 szereplőjének bőrébe, s eljátssza   a szerelmes kérők, dacos hölgyek, egykedvű szolgák szerepét. A művészek kelléket alig használnak: jelmezként mindössze néhány öltözéket, s díszletként egy utazótáskát. Az előadás jellegzetesen zimbabwei, világos tónust kap, amely Shakespeare művét eddig ismeretlen új megvilágításba helyezi. A színészek körültekintő aprólékossággal és rálátással, nagyszerű intuíciókkal és vígjátékhoz illő időzítésekkel vonják be a nézőket az előadásba, miközben olyan kifejező és lebilincselő színpadi alakítást nyújtanak, amit vétek lenne kihagyni.

A társulatról:
A társulatot 2008 februárjában alapították Londonban. A darabot Denton Chikura és Tonderai Munyevu színészek, valamint Arne Pohlmeier rendező állították össze. A társulat célja, hogy új és szokatlan módon ábrázolja Shakespeare-t: úgy, hogy a drámaíró műveit a zimbabwe-i történetmondó tradíciókkal, előadásmódokkal, improvizációkkal, mimikával és tánccal jelenítik meg.

A művészek önmagukról:
„Gyors ütemű, minimalista megközelítésünket a dél-afrikai tiltakozó darabok is befolyásolták, amelyeket remekül hozzá tudtunk illeszteni Shakespeare nyelvezetéhez. Egyéni kulturális hátterünk, vándorlásainkból adódó tapasztalataink, és hallgatóság-központú, fizikailag lebilincselő, technikailag mégis minimalista stílusunk teszik valamennyi előadásunkat, – Shakespeare-t és a többit is- páratlanul szórakoztató színpadi élménnyé a színházlátogatók számára.”

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

Fordította: Nádasdy Ádám

Szereposztás:
Claudius/ Francisco/ Fortinbras – Krisztik Csaba
Gertrud – Szabó Éva
Hamlet – Horváth Csaba
Hamlet apjának Szelleme – Csórics Balázs
Polonius/ Bernardo/ Osric – Ömböli Pál
Leartes / Guildenstern/ Marcellus / Reynaldo/ Cimbora – Kádas József
Ophelia – Vándor Éva
Horatio/ Rosencrantz/ Sírásó – Földeáki Nóra
Színész – Bakó Márta

Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Julianna
Zeneszerző: Tallér Zsódia
Súgó: D. Szabó Erzsébet
Ügyelő: Verebély Monika
A rendező munkatársa: Czipó Gabriella

Rendező: Zsótér Sándor

A gyulai Shakespeare Fesztivál második alkalommal visszatérő vendége Zsótér Sándor.

A rendező kísérletező kedve, merész kreativitása ismét igazolást nyert, hiszen a címszerep megformálását Horváth Csaba mozgásművészre bízta, s a darab húsz szerepét kilenc színészre osztotta. A szereposztás érzékelteti: bárki játszhat itt bárkit – igazolva a sokat emlegetett szállóigét :– „Színház az egész világ”. S ahogy a színlap ígéri, színházat látunk a színházban, a keretes keret ugyanis Zsótér rendezésének a kiindulópontja, azaz a  Hamlet rendezte előadást,  – melyet a helsingőri udvar játszik, – játssza el a rendező dirigálta szereplőgárda.

Shakespeare 400 éves remekét minden korban játszották és játszani is fogják, mert nem csupán szállóigék sorát adta az európai kultúrának, de végiggondolandó problémák özönét. Jó király volt-e az öreg Hamlet, vagy az örökös háborúskodása megnyomorította népét? Jó király-e a jelenlegi, aki békét hirdet, vagy Fortinbras temetési beszédét idézve nagy király vált volna-e magából Hamletből, ha megéri?  A királyné személyes boldogsága melyik férje oldalán inkább biztosított? Részese, tudója, vágyója a gyilkosságnak? Mi a jobb taktika a házaspártól, maguk mellet tudni az az őrültnek látszó fiút, vagy idegenbe száműzni? Mi előbbre való: hűség a királyhoz vagy hűség a baráthoz (Rosencrantzék), hűség az eskühöz vagy hűség a kedveshez (Hamlet-Ophélia)?
Zsótér Sándor válaszát (?), töprengéseit (?) tükrözi az előadás.

„ Zsótér Sándor egyedülálló színészvezetése, félelmetes pedagógiája olyan rétegeket képes felszínre hozni, olyan rezonanciákat szólaltat meg, melyekről még a szerencsés alanyoknak sincs tudomása,  – egy próbafolyamat vele felér két színiakadémiával.” /Fehér Elephánt, Toptipp/

Az előadás időtartama: 2 óra 20 perc

Szakcsi Lakatos Bélától nem áll távol sem a musical, sem az újító gondolatok. Ő írta Magyarországon az első musicalt 1975-ben, Piros karaván címmel, és kitalálta a cigány dzsessz műfaját: az eredeti cigány folklórt teremtette újra énekesekkel, modern dzsessz elemekkel. A Szegedi Szabadtéri Játékok felkérésére komponálta meg a  Szentivánéji álom című worldmusicalt, melynek dalszövegeit  Müller Péter Sziámi írta, és Kerényi Miklós állította színpadra. Szakcsi Lakatos Béla megindokolta, miért érezte szükségét az új műfajnak: „Azt mondtam, se cigány musical, se angolszász musical nem lesz. Olyat szeretnék, amit még soha senki nem írt, s kitaláltam, legyen a Szentivánéji álom worldmusical.”

A kitűzött célt sikerült elérni, a worldmusical, mint az emberiség zenéje tartalmaz néhány operabetétet, popzenei, indiai, török, spanyol, cigány, román, soul, rap, és magyar népzenei elemeket.

Szakcsi Lakatos Béla (1943. július 8. Budapest) zongorista, zeneszerző a magyar dzsessz-zene meghatározó alakja. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora szakán végzett. Tanulmányai közben ismerkedett meg a dzsesszel, s ez az élmény elterelte további klasszikus zenei tanulmányaitól. 1970-ben Pege Aladár kvartettjével a Montreux-i Jazzfesztivál II. díját nyerte el, s ezzel megnyíltak előtte a nemzetközi dzsessz-színtér kapui is.Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Pege Aladár, Tomsits Rudolf, Vukán György, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Omar Hakim, Mike Richmond, John Paticucci.

1971-ben megalapította az első magyar fúziós dzsesszt játszó formációt, a legendás Rákfogó együttest, majd a Saturnus együttessel szerzett elévülhetetlen érdemeket. Tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-zongora szakán, ahol Chick Corea ée Herbie Hancock példájára a klasszikus zene és a dzsessz összefonására is hangsúlyt fektetett. Klasszikus zenei előadóként Mozart zongoraversenyeket is játszik, melyek során dzsessz  motívumokat is improvizál.
Művészi munkássága elismeréseként 1987-ben Liszt-díjat, valamint Érdemes Művész címet, 2004-ben Magyar Jazz Díjat, 2005-ben pedig Kossuth-díjat kapott.

Michael Pennington 1943. június 7- én született Cambridge-ben. Iskoláit szülővárosában végezte, majd a Nemzeti Ifjúsági Színház tagja lett. Ettől kezdve életútja összefonódott a színházzal. Bár a mozilátogatók körében főleg a Jedi visszatér Jerjerrod moff szerepében, a Csillagok háborúja utolsó epizódjában vált ismertté, a színházvilág karrierjét Shakespeare életművével azonosítja. Michael Pennington pályafutása 40 évet ölel fel, melynek során

Shakespeare-szerepek egész sorát alakította. Számos darabban játszott főszerepet vagy rendezett a Royal Shakespeare Company, a National Theatre és az English Shakespeare Company társulatánál. Ez utóbbit ő alapította 1986-ban Michael Bogdanov rendezővel, és amellyel háromszor járta körbe a világot. Emlékezetes rendezése volt a Vízkereszt vagy amit akartok a Chicago Shakespeare Színházban és Tokióban, Londonban pedig a Szentivánéji álom színre vitelével aratott hatalmas sikert.

Michael Billington színházi szakíró összeállította, és a The Guardianban megjelentette azon – minden idők legjobb – 10 színészének „toplistáját”, akik a színháztörténetben legemlékezetesebben alakították Hamlet szerepét. Ebben az előkelő névsorban szerepel Michael Pennington neve is:

„Michael Pennington az egyetlen olyan színész, aki nemcsak eljátszotta Hamletet, hanem írt is a műről egy értelmező-elemző könyvet. Olyan intellektusú ember alkotása ez, aki minden kétséget kizáróan – tudósokat megszégyenítő rálátással bír Shakespeare műveit illetően”

A darabról:
Michael Pennington legújabb produkcióját, a Sweet William című egyszemélyes előadást az angol sajtó egyhangúlag elismerő kritikával illette.Az előadásról így írtak a vezető brit lapok:

„Egy csodálatos klasszikus színész csúcsformában „ ( The Guardian)

„A legnagyobb versmondó John Gielgud óta” (The Independent)

„A ragyogó one man show során Michael Pennington előadói képességét és szakmai tudását egyesítve olyan átfogó képet nyújt Shakespeare-ről és művészetéről, amelyet egy kétórás darabtól egyáltalán remélhetünk.” (Michael Billington, The Guardian)

„Mindent tud Shakespeare-ről, s ezt a tudást egy ivócimbora szerény nagylelkűségével osztja meg a nézőkkel…játékával szinte hipnotizálja a közönséget. Ez a darab egy gyöngyszem. Hogyha nem lennék Shakespeare-rajongó, Pennington azzá változtatott volna.” (John Peter, Sunday Times)

„Egy kiváló színész szellemes tisztelgése Shakespeare példátlan, megzabolázhatatlan tehetsége előtt…kellem és metsző él… öröm nézni.” (Benedict Nightingale, The Times)

„Michael Pennington  – Shakespeare munkásságát  bemutató – egyszemélyes showja felfogható egy verbális esszének, de tekinthető „teljesítmény” darabnak is, hiszen a produkció mögött a színész becslése szerint mintegy 20 000 órányi tanulmánymunka, előadás áll. Pennington  egy utazásra viszi el közönségét: az angol bárd Stratford –upon-Avon –i születésétől, gyermekkorán át egészen a haláláig. Bár a tényanyag korlátozott, mégis kirajzolódik az előadásból maga a férfi: Shakespeare. A nagyszerű színész az előadás során megidézi azt a pillanatot, amikor 11 éves korában először látta a Macbeth című darabot, és értelmezi önmaga viszonyát Shakespeare életművéhez. A karizmatikus művészi megszólalás nem billen át sem tudományos, száraz tényközlésbe, sem öntetszelgő showműsorba. Ehelyett a hangsúlyt Shakespeare-re, a színházra helyezi, s arra a szenvedélyes lelkesedésre, amellyel tolmácsolja egy nagy életmű üzenetét.” (Natasha Tripney)

Előadások: július 5-17., 18.00 óra

A produkció Gyula különböző helyszínein, lakótelepein és a Gyula körüli településeken látható esténként az EU Kultúra 2007-2013 projekt keretében.

Figyelemreméltó, figyelmet elvonó, zajos, bajos, bájos, állatian fergeteges emberi forgatag

A Puck Társulás előadása

Az előadást rendezte: Tarsoly Kriszta.
Osztályvezető tanár: Tege Antal.

A Békés Megyei Jókai Színházban működő Színitanház I. és II. évfolyamos hallgatóinak közös előadása. A hallgatók év végi vizsgaelőadása volt Shakespeare: Szentivánéji álom című műve, amelyből egy részletet mutatnak be a Shakespeare Fesztiválon utcaszínházi előadásként, a Mester Emberek jelenetet. A csapat fantázianeve Puck Társulás.

Capulet – Fehérvári Péter
Lady Capulet – Nagy Eszter
Rómeó – Nagy Attila
Júlia – Magyarosi Imola mv.
Dajka – Polgár Emília
Paris – Györgyjakab András mv.
Mercutio – Dávid Attila Péter
Tybalt – Szekrényes László
Lőrinc barát – Bajkó László

Díszlet- jelmez: Carmencita Brojboiu
A rendező munkatársa: Szőllősi András (argentin tangó)

Rendező: Uray Péter

Fizikai reakciók érzékeny belső történetekre.
Viszony és állapot mentén történő keresgélés, keresve a szöveg-megjelenés adta kihívásokat és lehetőségeket.

„… már több ízben felmerülő kérdésre, miszerint a jövő színháza vajon a szó színháza-e, vagy inkább a látványé, az előadás a második mellett teszi le a voksát…” (Hegyi Réka)

Uray Péter rendezése teljes mértékben a mozgásra alapoz. Nélkülözi Shakespeare szövegét. Az előadás a figurák közötti viszonyok mozgás általi minél pontosabb kifejezésére törekszik. A mozgássorok révén két érzés válik erőssé: az általánossá fajult gyűlölködés, és a két fiatal tragikusan végződő szerelme. E két érzelem, életforma, magatartás az előadás mozgatórugója. Rómeó és Júlia páros mozgássorai kapcsolatuk minden lényeges pontját megrajzolják – az ismerkedést, a félénk közeledést, az egymásba szeretést, a szeretkezést, a kétségbeesést és a halált.

A díszletet és a jelmezt Carmencita Brojboiu tervezte: mindkettő fojtogató légkört áraszt. A férfiakon és nőkön egyaránt öltöny és arcot takaró kalap, kemény ingnyak, szorosan hátrafogott tincsek. A maszkulin jelmez jelképezi, hogy itt a nőknek nagy mozgástere nincs, olyan világban élnek, ahol a törvényeket nem ők határozzák meg, csak elszenvedik.

Uray Péter rendező hajmeresztő vállalkozásnak minősítette a színpadra vitelt, az eredmény pedig egy lélegzetelállítóan szép előadás lett.

A 2005-ben megalakult M Stúdió a Háromszék Táncegyüttes mozgásszínházi műhelyeként létrejött formáció, olyan kísérleti munkára szövetkezett, amely a színészi eszköztár lehetséges határait feszegeti, s a mozgás- és táncszínház területén kíván új, formateremtő előadásokat készíteni. Uray Péter művészeti vezetésével, az eddig Erdélyben ismeretlen műfaj meghonosítására és megszerettetésére vállalkozott.

Előadások: július 5-17., 18.00 óra

A produkció Gyula különböző helyszínein, lakótelepein és a Gyula körüli településeken látható esténként az EU Kultúra 2007-2013 projekt keretében.

Figyelemreméltó, figyelmet elvonó, zajos, bajos, bájos, állatian fergeteges emberi forgatag

A Puck Társulás előadása

Az előadást rendezte: Tarsoly Kriszta.
Osztályvezető tanár: Tege Antal.

A Békés Megyei Jókai Színházban működő Színitanház I. és II. évfolyamos hallgatóinak közös előadása. A hallgatók év végi vizsgaelőadása volt Shakespeare: Szentivánéji álom című műve, amelyből egy részletet mutatnak be a Shakespeare Fesztiválon utcaszínházi előadásként, a Mester Emberek jelenetet. A csapat fantázianeve Puck Társulás.

Közreműködik:
Ars Nova Énekegyüttes, Renaissance Consort, Canario Historikus Táncegyüttes
Bakos Kiss Gábor  – színész
Kálmán Tamás – ének, gitár
Selmeczi Borbála – zongora

Vezényel: Kiss Katalin

A gyulai Shakespeare Fesztiválok során lassan hagyománynak számít, hogy nemcsak a drámaíró művei szólalnak meg prózában, hanem felcsendülnek korának jellegzetes dallamai, életre kelnek a korabeli táncok. Hagyománynak számít továbbá, hogy a zenei múltidézésben sztárelőadók működnek közre. Ezúttal a nemzetközileg elismert operaénekesnő, Vizin Viktória a szólistája a Shakespeare énekel című komolyzenei koncertnek.
A kecskeméti születésű mezzoszoprán énekesnő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriumában kezdte tanulmányait. 1996-ban megnyerte a Nicolae Bretan Nemzetközi Énekversenyt Kolozsvárott, majd az énekművészet legmagasabb fokozatát, a vokális zenetudományi doktori címet kapta meg. 1997-ben a budapesti Falstaff Versenyen a „Legjobb magyar versenyző” díjat nyerte el, majd a szicíliai Cenerentola verseny különdíjasa lett. A 2009/10-es évadban Bécsben, a Volksoperben, Chicagóban és a Magyar Állami Operaházban a Cosi fan tutte Dorabelláját alakította, majd Carmenként lépett fel nagy sikerrel a new yorki Metropolitan operában.

Az Ars Nova Énekegyüttes története 1990-ben kezdődött Kecskeméten. Már a megalakulás évében az Athéni Nemzetközi Kórusversenyen első díjat nyert.Megalapítója és művészeti vezetője dr. Kiss Katalin. Az együttes 1996 óta 10 nemzetközi versenyen indult el, s mindegyiken kategóriájukban a legjobbak voltak, és első díjat kaptak. Öt alkalommal pedig – az összes kategória legjobbjai között is elvitték a pálmát, azaz – elnyerték a Nagydíjat, a Grand Prix-t. Szintén világsikert értek el 2008-ban a Grazban megrendezett 5. Kórusolimpián, ahonnan két aranyéremmel és olimpiai bajnoki trófeával tértek haza.

A Company Canario Historikus Táncegyüttes 1992-ben azzal a céllal alakult, hogy az egyre népszerűbb régi zene mellett Magyarországon is megismertesse a régi korok táncait, teljesebb élményt nyújtva a koncertlátogató közönségnek. Az együttest 1992-ben Aranyos Ágota alapította, melynek azóta is művészeti vezetője és koreográfusa. A jelenleg négy párból álló együttes tagjai különböző magyar néptánc és balett együttesek táncosai. A produkciókat eredeti tánckönyvek alapján készített koreográfiák alkotják, melyek az európai reneszánsz és barokk korát, báli táncait mutatják be táncszínházi feldolgozásban.

A Renaissance Consort együttes 1980-ban azzal a céllal alakult – az elsők között- , hogy „felfedezze” a XV-XVII.sz. muzsikáját, kutassa, ápolja és népszerűsítse régi korok zenéjét.  Az Renaissance Consort rendkívül nagy gondot fordít a régi korokat megidéző hangzás és látvány megteremtésére. Az együttes évente közel 30 koncertet ad, művészetük híre eljutott a határon túlra is, így a magyar zenekultúra utazó nagykövetévé vált.

A Független színpad előadása felvételről, 1990.

Rendező: Ruszt József

A debreceni Csokonai Színház és a Gyulai Várszínház közös szabadtéri bemutatója

A keretjáték szereplői:

Nemesúr – Kóti Árpád
Ravasz Kristóf – Trill Zsolt
Kocsmárosné – Szűcs Nelli
Bertalan apród – Rácz József
1. Vadász – Ivaskovics Viktor
2. Vadász – Varga József
Csapos – Garay Nagy Tamás
1. Színész – Mercs János
2. Színész  -  Kristán Attila
3. Színész – Bakota Árpád
4. Színész – Jámbor József

Baptista Minola – Kóti Árpád
Vincentio – Ivaskovics Viktor
Lucentio – Mercs János
Petruchio – Trill Zsolt

Bianca kérői
Gremio – Varga József
Hortensio – Jámbor József

Lucentio szolgái
Tranio – Kristán Attila
Biondello – Bakota Árpád

Petruchio szolgái
Grumio – Garay Nagy Tamás
Curtio – Kristán Attila
Iskolamester – Rácz József

Baptista lányai
Katalin – Szűcs Nelli
Bianca – Rácz József

Özvegy – Bakota Árpád
Szabó – Kóti Árpád
Kalapos – Ivaskovics Viktor

Petruchio többi szolgái
Nátán – Bakota Árpád
Fülöp – Mercs János
József – Varga József
Miklós -  Ivaskovics Viktor

Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa
Asszisztens: Jóvér Csaba
Díszlet: Szergej Maszlobojscsikov
Jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Kozma András

Rendező: Szergej Maszlobojscsikov

A darabról:
Makrancos Kata egy gazdag kereskedő nagyobbik lánya, akinek vadóc természetétől, éles nyelvétől, érdes modorától minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon magának.Az apa döntése szerint pedig, húga csak akkor mehet férjhez, ha ő, a hárpia már elkelt.A nőies, szép Bianca udvarlói kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiot, aki vállalkozik arra, hogy Katát megzabolázza, rendes, szelíd asszonnyá alakítsa.
A vígjáték középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelídítés folyamata áll: az újdonsült férj idomítja, kínozza, éhezteti feleségét, aki azután megtörik, szófogadó, illedelmes asszonnyá szelídül a keze alatt…

„Bizony, bizony makrancos bestiák!
Kevély volt nemrég az én lelkem is,
Szívem dacos volt, elmém hajlamos
Szót szóval, gúnyt gúnnyal torolni meg.
De most belátom: dárdánk szalmaszál,
Erőnk erőtlenség, testünkre mért,
S hiú a küzdelem e csalfa látszatért.
Törj meg tehát! Ki ellenáll, veszett,
Kezed urad talpa elébe tedd:
Ha ő kívánja, én is megteszem,
S mit meg nem tenne érte két kezem!”

Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul A makrancos hölgy-ként vált ismertté, eredetileg A hárpia megzabolázása ( The Taming of the Shrew) címet viseli. Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy nő és férfi természetének szésőségeit ütköztessék egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegyék az örök kérdést: kibékíthető-e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában. Sokat vitatott kérdés, különösen mai „emancipált” világunkban, hogy Makrancos Kata monológja a darab végén elhangozhat-e még hitelesen? Szabad-e alárendelnie magát a férfinak, vagy ez csupán a letűnt korok elavult szokása? Ez az előadás nem kíván végső választ adni e kérdésekre, inkább szórakoztató módon megpróbál rámutatni ideáljaink és a valóság között tátongó szakadékra – leginkább a férfivilág szemszögéből.

Szergej Maszlobojscsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezése, az előadásban szereplő színészek parádés egyéni alakításai és virtuóz összjátéka emelkedett, igényes szórakozást ígér a nézőknek. /Kozma András  dramaturg az előadásról/

Szergej Maszlobojscsikov 1957-ben született Kijevben. A Kijevi Művészeti Akadémia grafikus szakán 1981-ben, a moszkvai Felsőfokú Forgatókmönyvírói és Rendezői  kurzuson pedig 1989-ben végzett. Film- és színházi rendezőként, forgatókönyvíróként, televíziós rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, grafikusként és  festőként dolgozik.

Főbb színházi munkái: Bolha a fülbe, Carmen, A fösvény, Tosca, West Side Story, Manon Lescaut, Szentivánéji álom

Játékfilmek:  Falusi orvos, Más, Josephine, az énekesnő avagy az egérnép, Szélzúgás
Filmjeivel számos díjat nyert hazai és nemzetközi fesztiválokon, valamint több dokumentum- és televíziós filmje komoly szakmai elismerésben részesült.

A Gyulai Várszínházban 1994-ben rendezte Shakespeare Szentivánéji álom című művét, amely az Új Színházzal közös produkcióban készült. A nagyszerű előadást több mint 100-szor játszották, külföldön is bemutatták a craiovai, neussi, gdanski Shakespeare Fesztiválokon.

Szergej Maszlobojscsikov – a darab rendezője – így vall a népszerű vígjáték kihívásairól,
a keretjáték értelmezési lehetőségeiről, valamint a Shakespeare-hagyományokat idéző „csak” férfiszínészekre történő szereposztásról. (Szűcs Nellin kívül – aki Makrancos Katát alakítja – minden szerepet férfiak játszanak.)

„ Én elsősorban nem szüzsében, történetben, hanem inkább témában gondolkodom, és úgy gondolom, hogy ehhez a keretjáték egyfajta prológusként szolgál, amelynek során a színészek lefektetik az előadás „ játékszabályait”,és ezt következetesen végigviszik a egész darabon. Ezek a játékszabályok lehetővé teszik, hogy a színész felébressze magában a szerepek, a szereplők által adott, önmagában rejlő alvó lehetőségeket.(…) A keretjátékból adódóan tulajdonképpen egy színházi társulat „színház a színházban” játékát élvezheztjük, sőt a játék szinte olyan, mint egy színházi „matrjoska”: színház a színházban, a színházban, a színházban…”
„Nekem maga a téma volt az érdekes: hogyan viszonyul férfi a nőhöz, nő a férfihoz, hogyan csap össze a férfitársadalomban kialakult nőiség képe egy valóságos, hús-vér nő jelenlétével. Mert be kell ismernünk, hogy a férfiakban él valamiféle kollektív elképzelés arról, hogy milyen egy nő, vagy milyennek kellene lennie, de amikor a férfivilág szemlélete szembesül egy nő valódi lényével, könnyen összetörhet, összeomolhat minden, amit addig a nőről kigondolt, felépített.”

A két főszerepet – Makrancos Kata és Petruchio – a valóságban is párt alkotó férj-feleség, Szűcs Nelli és Trill Zsolt játssza.

Szűcs Nelli:
„Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy a nőt megtörik, hanem Petruchio egy olyan kulcsot talál hozzá, ami a legszebb – a szerelem kulcsát. Hányszor mondják például egy nőre, hogy hárpia, csak azért, mert nem tudják megkapni, megszerezni, és ilyenkor könnyebb azt mondani rá, hogy hárpia, és ilyenkor a férfi lehet, hogy erősebbnek gondolja magát…”

Trill Zsolt:
„ Sokan azt gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok dolga, de én úgy gondolom,
hogy ez nem függ sem az életkortól, sem a családi állapottól. Az az ember, aki egyszer is megtapasztalta a szerelem érzését, soha nem felejti el, és a színház lehetőséget ad újra átélni, újra megérezni, milyen állapot is ez. Nem először vagyunk így a színpadon együtt, nem mondhatnám, hogy szokatlan helyzet.”

A debreceni Csokonai Színház és a Gyulai Várszínház közös szabadtéri bemutatója

A keretjáték szereplői:

Nemesúr – Kóti Árpád
Ravasz Kristóf – Trill Zsolt
Kocsmárosné – Szűcs Nelli
Bertalan apród – Rácz József
1. Vadász – Ivaskovics Viktor
2. Vadász – Varga József
Csapos – Garay Nagy Tamás
1. Színész – Mercs János
2. Színész  -  Kristán Attila
3. Színész – Bakota Árpád
4. Színész – Jámbor József

Baptista Minola – Kóti Árpád
Vincentio – Ivaskovics Viktor
Lucentio – Mercs János
Petruchio – Trill Zsolt

Bianca kérői
Gremio – Varga József
Hortensio – Jámbor József

Lucentio szolgái
Tranio – Kristán Attila
Biondello – Bakota Árpád

Petruchio szolgái
Grumio – Garay Nagy Tamás
Curtio – Kristán Attila
Iskolamester – Rácz József

Baptista lányai
Katalin – Szűcs Nelli
Bianca – Rácz József

Özvegy – Bakota Árpád
Szabó – Kóti Árpád
Kalapos – Ivaskovics Viktor

Petruchio többi szolgái
Nátán – Bakota Árpád
Fülöp – Mercs János
József – Varga József
Miklós -  Ivaskovics Viktor

Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa
Asszisztens: Jóvér Csaba
Díszlet: Szergej Maszlobojscsikov
Jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Kozma András

Rendező: Szergej Maszlobojscsikov

A darabról:
Makrancos Kata egy gazdag kereskedő nagyobbik lánya, akinek vadóc természetétől, éles nyelvétől, érdes modorától minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon magának.Az apa döntése szerint pedig, húga csak akkor mehet férjhez, ha ő, a hárpia már elkelt.A nőies, szép Bianca udvarlói kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiot, aki vállalkozik arra, hogy Katát megzabolázza, rendes, szelíd asszonnyá alakítsa.
A vígjáték középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelídítés folyamata áll: az újdonsült férj idomítja, kínozza, éhezteti feleségét, aki azután megtörik, szófogadó, illedelmes asszonnyá szelídül a keze alatt…

„Bizony, bizony makrancos bestiák!
Kevély volt nemrég az én lelkem is,
Szívem dacos volt, elmém hajlamos
Szót szóval, gúnyt gúnnyal torolni meg.
De most belátom: dárdánk szalmaszál,
Erőnk erőtlenség, testünkre mért,
S hiú a küzdelem e csalfa látszatért.
Törj meg tehát! Ki ellenáll, veszett,
Kezed urad talpa elébe tedd:
Ha ő kívánja, én is megteszem,
S mit meg nem tenne érte két kezem!”

Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul A makrancos hölgy-ként vált ismertté, eredetileg A hárpia megzabolázása ( The Taming of the Shrew) címet viseli. Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy nő és férfi természetének szésőségeit ütköztessék egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegyék az örök kérdést: kibékíthető-e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában. Sokat vitatott kérdés, különösen mai „emancipált” világunkban, hogy Makrancos Kata monológja a darab végén elhangozhat-e még hitelesen? Szabad-e alárendelnie magát a férfinak, vagy ez csupán a letűnt korok elavult szokása? Ez az előadás nem kíván végső választ adni e kérdésekre, inkább szórakoztató módon megpróbál rámutatni ideáljaink és a valóság között tátongó szakadékra – leginkább a férfivilág szemszögéből.

Szergej Maszlobojscsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezése, az előadásban szereplő színészek parádés egyéni alakításai és virtuóz összjátéka emelkedett, igényes szórakozást ígér a nézőknek. /Kozma András  dramaturg az előadásról/

Szergej Maszlobojscsikov 1957-ben született Kijevben. A Kijevi Művészeti Akadémia grafikus szakán 1981-ben, a moszkvai Felsőfokú Forgatókmönyvírói és Rendezői  kurzuson pedig 1989-ben végzett. Film- és színházi rendezőként, forgatókönyvíróként, televíziós rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, grafikusként és  festőként dolgozik.

Főbb színházi munkái: Bolha a fülbe, Carmen, A fösvény, Tosca, West Side Story, Manon Lescaut, Szentivánéji álom

Játékfilmek:  Falusi orvos, Más, Josephine, az énekesnő avagy az egérnép, Szélzúgás
Filmjeivel számos díjat nyert hazai és nemzetközi fesztiválokon, valamint több dokumentum- és televíziós filmje komoly szakmai elismerésben részesült.

A Gyulai Várszínházban 1994-ben rendezte Shakespeare Szentivánéji álom című művét, amely az Új Színházzal közös produkcióban készült. A nagyszerű előadást több mint 100-szor játszották, külföldön is bemutatták a craiovai, neussi, gdanski Shakespeare Fesztiválokon.

Szergej Maszlobojscsikov – a darab rendezője – így vall a népszerű vígjáték kihívásairól,
a keretjáték értelmezési lehetőségeiről, valamint a Shakespeare-hagyományokat idéző „csak” férfiszínészekre történő szereposztásról. (Szűcs Nellin kívül – aki Makrancos Katát alakítja – minden szerepet férfiak játszanak.)

„ Én elsősorban nem szüzsében, történetben, hanem inkább témában gondolkodom, és úgy gondolom, hogy ehhez a keretjáték egyfajta prológusként szolgál, amelynek során a színészek lefektetik az előadás „ játékszabályait”,és ezt következetesen végigviszik a egész darabon. Ezek a játékszabályok lehetővé teszik, hogy a színész felébressze magában a szerepek, a szereplők által adott, önmagában rejlő alvó lehetőségeket.(…) A keretjátékból adódóan tulajdonképpen egy színházi társulat „színház a színházban” játékát élvezheztjük, sőt a játék szinte olyan, mint egy színházi „matrjoska”: színház a színházban, a színházban, a színházban…”
„Nekem maga a téma volt az érdekes: hogyan viszonyul férfi a nőhöz, nő a férfihoz, hogyan csap össze a férfitársadalomban kialakult nőiség képe egy valóságos, hús-vér nő jelenlétével. Mert be kell ismernünk, hogy a férfiakban él valamiféle kollektív elképzelés arról, hogy milyen egy nő, vagy milyennek kellene lennie, de amikor a férfivilág szemlélete szembesül egy nő valódi lényével, könnyen összetörhet, összeomolhat minden, amit addig a nőről kigondolt, felépített.”

A két főszerepet – Makrancos Kata és Petruchio – a valóságban is párt alkotó férj-feleség, Szűcs Nelli és Trill Zsolt játssza.

Szűcs Nelli:
„Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy a nőt megtörik, hanem Petruchio egy olyan kulcsot talál hozzá, ami a legszebb – a szerelem kulcsát. Hányszor mondják például egy nőre, hogy hárpia, csak azért, mert nem tudják megkapni, megszerezni, és ilyenkor könnyebb azt mondani rá, hogy hárpia, és ilyenkor a férfi lehet, hogy erősebbnek gondolja magát…”

Trill Zsolt:
„ Sokan azt gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok dolga, de én úgy gondolom,
hogy ez nem függ sem az életkortól, sem a családi állapottól. Az az ember, aki egyszer is megtapasztalta a szerelem érzését, soha nem felejti el, és a színház lehetőséget ad újra átélni, újra megérezni, milyen állapot is ez. Nem először vagyunk így a színpadon együtt, nem mondhatnám, hogy szokatlan helyzet.”

A debreceni Csokonai Színház és a Gyulai Várszínház közös szabadtéri bemutatója

A keretjáték szereplői:

Nemesúr – Kóti Árpád
Ravasz Kristóf – Trill Zsolt
Kocsmárosné – Szűcs Nelli
Bertalan apród – Rácz József
1. Vadász – Ivaskovics Viktor
2. Vadász – Varga József
Csapos – Garay Nagy Tamás
1. Színész – Mercs János
2. Színész  -  Kristán Attila
3. Színész – Bakota Árpád
4. Színész – Jámbor József

Baptista Minola – Kóti Árpád
Vincentio – Ivaskovics Viktor
Lucentio – Mercs János
Petruchio – Trill Zsolt

Bianca kérői
Gremio – Varga József
Hortensio – Jámbor József

Lucentio szolgái
Tranio – Kristán Attila
Biondello – Bakota Árpád

Petruchio szolgái
Grumio – Garay Nagy Tamás
Curtio – Kristán Attila
Iskolamester – Rácz József

Baptista lányai
Katalin – Szűcs Nelli
Bianca – Rácz József

Özvegy – Bakota Árpád
Szabó – Kóti Árpád
Kalapos – Ivaskovics Viktor

Petruchio többi szolgái
Nátán – Bakota Árpád
Fülöp – Mercs János
József – Varga József
Miklós -  Ivaskovics Viktor

Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa
Asszisztens: Jóvér Csaba
Díszlet: Szergej Maszlobojscsikov
Jelmez: Balla Ildikó
Dramaturg: Kozma András

Rendező: Szergej Maszlobojscsikov

A darabról:
Makrancos Kata egy gazdag kereskedő nagyobbik lánya, akinek vadóc természetétől, éles nyelvétől, érdes modorától minden férfi fél, így nem sok reménye van arra, hogy férjet találjon magának.Az apa döntése szerint pedig, húga csak akkor mehet férjhez, ha ő, a hárpia már elkelt.A nőies, szép Bianca udvarlói kerítenek tehát egy elszánt férfiút, Petruchiot, aki vállalkozik arra, hogy Katát megzabolázza, rendes, szelíd asszonnyá alakítsa.
A vígjáték középpontjában Kata és Petruchio küzdelme, a szelídítés folyamata áll: az újdonsült férj idomítja, kínozza, éhezteti feleségét, aki azután megtörik, szófogadó, illedelmes asszonnyá szelídül a keze alatt…

„Bizony, bizony makrancos bestiák!
Kevély volt nemrég az én lelkem is,
Szívem dacos volt, elmém hajlamos
Szót szóval, gúnyt gúnnyal torolni meg.
De most belátom: dárdánk szalmaszál,
Erőnk erőtlenség, testünkre mért,
S hiú a küzdelem e csalfa látszatért.
Törj meg tehát! Ki ellenáll, veszett,
Kezed urad talpa elébe tedd:
Ha ő kívánja, én is megteszem,
S mit meg nem tenne érte két kezem!”

Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka, amely a korábbi fordítások nyomán magyarul A makrancos hölgy-ként vált ismertté, eredetileg A hárpia megzabolázása ( The Taming of the Shrew) címet viseli. Számos feldolgozása született már színpadon és filmen egyaránt, mivel kiváló lehetőséget ad mind a színészeknek, mind a rendezőknek, hogy nő és férfi természetének szésőségeit ütköztessék egymással, és komédiába rejtve újra és újra feltegyék az örök kérdést: kibékíthető-e a két véglet, és ha igen, mi az ára, hogy helyreálljon a harmónia nő és férfi megbomlott egyensúlyában. Sokat vitatott kérdés, különösen mai „emancipált” világunkban, hogy Makrancos Kata monológja a darab végén elhangozhat-e még hitelesen? Szabad-e alárendelnie magát a férfinak, vagy ez csupán a letűnt korok elavult szokása? Ez az előadás nem kíván végső választ adni e kérdésekre, inkább szórakoztató módon megpróbál rámutatni ideáljaink és a valóság között tátongó szakadékra – leginkább a férfivilág szemszögéből.

Szergej Maszlobojscsikov érzékeny, a finom iróniától a vaskos komikumig ívelő rendezése, az előadásban szereplő színészek parádés egyéni alakításai és virtuóz összjátéka emelkedett, igényes szórakozást ígér a nézőknek. /Kozma András  dramaturg az előadásról/

Szergej Maszlobojscsikov 1957-ben született Kijevben. A Kijevi Művészeti Akadémia grafikus szakán 1981-ben, a moszkvai Felsőfokú Forgatókmönyvírói és Rendezői  kurzuson pedig 1989-ben végzett. Film- és színházi rendezőként, forgatókönyvíróként, televíziós rendezőként, díszlet- és jelmeztervezőként, grafikusként és  festőként dolgozik.

Főbb színházi munkái: Bolha a fülbe, Carmen, A fösvény, Tosca, West Side Story, Manon Lescaut, Szentivánéji álom

Játékfilmek:  Falusi orvos, Más, Josephine, az énekesnő avagy az egérnép, Szélzúgás
Filmjeivel számos díjat nyert hazai és nemzetközi fesztiválokon, valamint több dokumentum- és televíziós filmje komoly szakmai elismerésben részesült.

A Gyulai Várszínházban 1994-ben rendezte Shakespeare Szentivánéji álom című művét, amely az Új Színházzal közös produkcióban készült. A nagyszerű előadást több mint 100-szor játszották, külföldön is bemutatták a craiovai, neussi, gdanski Shakespeare Fesztiválokon.

Szergej Maszlobojscsikov – a darab rendezője – így vall a népszerű vígjáték kihívásairól,
a keretjáték értelmezési lehetőségeiről, valamint a Shakespeare-hagyományokat idéző „csak” férfiszínészekre történő szereposztásról. (Szűcs Nellin kívül – aki Makrancos Katát alakítja – minden szerepet férfiak játszanak.)

„ Én elsősorban nem szüzsében, történetben, hanem inkább témában gondolkodom, és úgy gondolom, hogy ehhez a keretjáték egyfajta prológusként szolgál, amelynek során a színészek lefektetik az előadás „ játékszabályait”,és ezt következetesen végigviszik a egész darabon. Ezek a játékszabályok lehetővé teszik, hogy a színész felébressze magában a szerepek, a szereplők által adott, önmagában rejlő alvó lehetőségeket.(…) A keretjátékból adódóan tulajdonképpen egy színházi társulat „színház a színházban” játékát élvezheztjük, sőt a játék szinte olyan, mint egy színházi „matrjoska”: színház a színházban, a színházban, a színházban…”
„Nekem maga a téma volt az érdekes: hogyan viszonyul férfi a nőhöz, nő a férfihoz, hogyan csap össze a férfitársadalomban kialakult nőiség képe egy valóságos, hús-vér nő jelenlétével. Mert be kell ismernünk, hogy a férfiakban él valamiféle kollektív elképzelés arról, hogy milyen egy nő, vagy milyennek kellene lennie, de amikor a férfivilág szemlélete szembesül egy nő valódi lényével, könnyen összetörhet, összeomolhat minden, amit addig a nőről kigondolt, felépített.”

A két főszerepet – Makrancos Kata és Petruchio – a valóságban is párt alkotó férj-feleség, Szűcs Nelli és Trill Zsolt játssza.

Szűcs Nelli:
„Szerintem itt nem annyira arról van szó, hogy a nőt megtörik, hanem Petruchio egy olyan kulcsot talál hozzá, ami a legszebb – a szerelem kulcsát. Hányszor mondják például egy nőre, hogy hárpia, csak azért, mert nem tudják megkapni, megszerezni, és ilyenkor könnyebb azt mondani rá, hogy hárpia, és ilyenkor a férfi lehet, hogy erősebbnek gondolja magát…”

Trill Zsolt:
„ Sokan azt gondolják, hogy a szerelem csak a fiatalok dolga, de én úgy gondolom,
hogy ez nem függ sem az életkortól, sem a családi állapottól. Az az ember, aki egyszer is megtapasztalta a szerelem érzését, soha nem felejti el, és a színház lehetőséget ad újra átélni, újra megérezni, milyen állapot is ez. Nem először vagyunk így a színpadon együtt, nem mondhatnám, hogy szokatlan helyzet.”

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

A Gyulai Várszínház a Kukucska Színház művészeit egy speciális – a VI. Shakespeare Fesztivál részére készített – műsor előadására kérte fel, amely a Makrancos hölgy és a Rómeó és Júlia című Shakespeare-darabok alapján született.

A darabokat játsszák: Csortán Erzsébet és Berta János

A Kukucska Színház  a régi zenélő dobozok mintájára készült egy „kissé” felnagyítva.
Az átmérője 3 méter, a magassága 2,7 méter.
Körben a falát festett figurák, életképek díszítik.
A különböző alakok, állatok feje belülről lenyitható, itt lehet bekukucskálni a doboz belsejébe, ahol egy kis árnyszínház található.

A Kukucska Színház repertoárján több kis etűd is szerepel, melyek az alkalomhoz, a rendezvények tematikájához igazodnak.
Egyszerre 13 gyermek, felnőtt tud bekukucskálni, de ha nagyon sokan vannak, akkor beülhetnek a „színházi páholyba”, ami a dobozban elhelyezett ülőpárnákat jelenti. A játék zenére épül.
Az előadás végén bejöhetnek a nézők, és a lenyitott fejeken kikukucskálva fotográfia készül róluk.

Kicsiknek és nagyoknak jó móka!

Az előadások időtartama 10-15 perc.

Szóló előadás William Shakespeare drámája alapján

Előadja: Bea von Malchus (D)

VIII. Henrik angol király, az angol történelem egyik legkülönösebb szereplője. Széles körben ismert arról, hogy hat felesége volt: Aragóniai Katalin, Boleyn Anna,
Jane Seymour, Cleves-i Anna, Howard Katalin, Parr Katalin. Közülük kettőt Boleyn Annát és Howard Katalint lefejeztette. Bár házasságai kudarccal vagy véres tragédiával végződtek, VIII. Henrik sokoldalúan művelt, nyelveket beszélő, irodalmat, zenét szerető és művelő ember volt, mondható, hogy az angol reneszánsz képviselője. Emberi kapcsolataiban azonban kegyetlen, zsarnoki természete tört a felszínre, az ellentmondókat nem tűrte meg a maga közelében. Ez a természete – szakértők szerint – betegségeivel, állandó fájdalmaival hozható összefüggésbe.

Bea von Malchus rendkívüli érzékenységgel személyesíti meg VIII. Henriket abban a mesterdarabban, amely tűnhet akár egy vicces történelem órának is. A színésznő az előadás java részében egy kis bársonnyal bevont hokedlin ül, mégis elképesztő változatossággal és mesterségbeli tudással alakítja szerepeit, melyekben önazonosságát is keresi. Szinte természetesnek tűnik az az átalakuló képesség, amellyel Bea von Malchus fáradhatatlanul, másodpercnyi gyorsasággal alakul át királyból dajkává, kiskutyából szeretővé, gyerekből egyházi tanácsadóvá.

A színésznő csupán arcmimika, gesztusok és hangszín segítségével tucatnál is több szerepet alakít a színpadon. A művésznő számos szójátékot, vicces időugrásokat, komikus szituációt , némi szemtelenséget is sző a produkcióba, melyeken keresztül éppen a történelmi személy, VIII. Henrik tragikumát érzékelteti.

Bea von Malchus alakításában a híres-hírhedt uralkodó szimpatikussá válik: intenzív életstílusát, nők iránti szenvedélyes vonzódását,  baklövéseit úgy jeleníti meg, mint egy ember fény- és árnyoldalát. Amikor Boleyn Anna a toronyban – felakasztása előtt – kislányától, a későbbi I. Erzsébettől búcsúzik, hirtelen néma csend lesz…

A szóló előadás „nagyon angol, nagyon véres és nagyon szórakoztató”. /német sajtókritika/

Bea von Malchus (1959) német  színésznő, szerző, rendező germanisztikából és  történelemből szerzett diplomát. 1981-től németországi és svájci színházakban tevékenykedik hol állandó tagként, hol szabadfoglalkozású művészként. 1996 óta a szóló és elbeszélő színháznak szenteli előadói képességeit. A mesélésben a forma egyszerűsége, a díszlet és a technikai kellékek hiánya, az élénk kommunikáció érdekli. Eddig kilenc önálló színházi produkciójával aratott sikert, melyeknek szövegét is ő állította össze.

„Több mint 15 évet dolgoztam színészként, rendezőként, dramaturgként. Mégis ha valami szépet akartam átélni, nem a színházba siettem, hanem elmélyedtem egy regényben. Történetek! Történetek, melyek lelki szemeim előtt lejátszódtak!  Mikor gyermekkoromban a nagymamám mesélt nekem, a konyha padlója tengerként hullámzott, a teáskanna palotává változott, s a nagymamámból pedig egyszer csak Piroska lett. Mindezt az élményt a színháztól nem kaptam meg, pedig láttam tehetséges színészeket látványos színpadi díszletek közt. Magamban pedig azt gondoltam, a nagymama jobb volt. Pedig neki csupán egy HOKEDLIJE volt ,mégis világokat teremtett.” /Bea von Malchus/

A W.H. együttes tagjai:
Dagadu Veronika Sena – ének, szöveg
Márkos Albert – cselló
Gryllus Samu – basszusgitár
G. Szabó Hunor – ütőhangszerek, basszusgitár
Vajna Balázs aka VJ Lee Unflyable – vetítés, videotechnika

„ A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
Hogy így örökké rózsálljon a Szép,
S emlékét, ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék…”

E sorokkal kezdődik Shakespeare első szonettje, azt hirdetvén (talán), hogy az alkotó ember, különösen a művész nem önmagáért és önmagának él, hanem azért, hogy megörökítse és átadja a szépséget az elkövetkezendő nemzedéknek. Az idézett gondolatok valóra is váltak, hiszen újabb és újabb művészeket, alkotócsoportokat ihlet meg a szépség átadásának missziója.

A W.H. formáció 2006 őszén alakult, azzal a céllal, hogy mai, modern zenei környezetbe ültesse Shakespeare szonettjeit. Márkos Albert csellista/zeneszerző alapította a sejtelmesen rövid nevű együttest. A W.H. elnevezés egy monogramot takar, annak a férfinak a nevét, akinek a költő szonettjeit ajánlotta.

„Az itt következő szonettek egyetlen nemzőjének Mr. W.H.-nak sok boldogságot s örökéltű költőnk által ígért örökkévalóságot kíván a jó szándékú vállalkozó ezeket közre adva.” – írta Thomas Thorpe , aki a közhiedelem szerint Shakespeare akarata ellenére adta ki a szonetteket 1609-ben.
E dátum 400. évfordulóján, 2009-ben jelent meg a W.H. együttes bemutatkozó albuma Shakespeare’s Sonnets címmel.

Dagadu Veronika Sena Ghánában született, édesanyja magyar, apja ghánai. Sena 2001-ben  kezdte karrierjét Budapesten a freestyle hip-hop műfajában. Első albuma, „Sena First One” azonnali sikert hozott, s koncertek, fellépések egész sorát eredményezte. Többféle műfajban, több zenésszel dolgozott már.

Márkos Albert csellista, zeneszerző 1967-ben született Kolozsváron. Klasszikus zenei tanulmányit itt kezdte, és itt is fejezte be.  Klasszikus zenészi pályafutása 1992-ben véget ért. Improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. 1993 óta él Magyarországon.

Gryllus Samu 1976-ban született. 2001-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz – basszusgitár szakán. 2000 óta a bécsi Zeneakadémia zeneszerzői, valamint alkalmazott zene és média zeneszerzés szakán tanul.

G. Szabó Hunor 1979-ben született Mezőtúron. Érettségi után Pestre költözött, ahol zeneelméletet és zongorát tanult, ill. a magyar népzenével is foglalkozott. 1999-2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-dob folytatta tanulmányait.

Peter Brook és William Shakesperae

Peter Brook legutóbbi két rendezése a Warum, Warum és a Love Is My Sin látható volt Gyulán is a tavalyi és az idei Shakespeare Fesztiválon. Peter Brook pályafutását végigkísérte Shakespeare, akinek műveit számtalanszor állította színre. Most Gyulán egy szakmai konferencián vizsgálják meg neves külföldi és magyar előadók a két színházi óriás kapcsolatát.

Levezető elnök, előadó:
Koltai Tamás, kritikus, a Peter Brook monográfia szerzője

Előadók:
- Miriam Goldschmidt, színésznő, Peter Brook munkatársa
- Grzegorz Ziolkowski, lengyel esztéta , a The Immediate Theatre of Peter Brook c. könyv szerzője, egyetemi tanár, rendező
- Georges Banu, román-francia esztéta
- Kékesi Kun Árpád, egyetemi adjunktus
- Novák Eszter, rendező

A szövegek szerzői: Peter Brook és Marie-Helene Estienne,
továbbá Antonin Artaud, Edward Gordon Craig, Charles Dullin, Zeami Motokiyo
és William Shakespeare.

A szemelvényeket német nyelvre fordította:  Miriam Goldschmidt
Művészeti munkatárs: Lilo Baur
Zene: Francesco Agnello
Világítás: Phillipe Vialatte
Produkciós vezető: Eric Bart, Matthias Wyssmann
Technikai vezető: Reinhard Bichsel

Rendező: Peter Brook

A Warum Warumot 2008. április 17-én mutatták be a zürichi  Schauspielhaus-ban, a Teatro Garibaldi di Palermo/ Bart Production együttműködésével.

„Miért a színház? Miért, miért? Peter Brook fáradhatatlanul keresi művészete gyökereit: a mozdulat valóságát, a hazugság ellenszerét, a jelent és a színteret…”
(Frankfurter Allgemeine Zeitung)

A Warum Warum, Peter Brook utolsó előtti, és második német nyelven bemutatott műve a színpadi folyamatok eredetének és fejlődésének majdhogynem szertartásos kutatásáról szól. A „Miért, miért?” című színházi nyomozásban a 85 éves rendező az őt leginkább foglalkoztató, rá legnagyobb hatást gyakorló színpadi szerzők szövegmontázsán keresztül vizsgálja és tárja a nézők elé a színház alkotó folyamatait. A szerző Miriam Goldschmidt színésznővel együtt a modern színház alapítóinak írásait gyűjtötte össze, így a kérdéssorra többek közt Artaud, Craig, Dullin, Meyerhold, Motokiyo és Shakespeare életművén keresztül kutatja a választ, amelyet végül a jelen színpadon való bemutatásában és láthatóvá tételében fogalmaz meg, egy meghitt esti programra invitálva nézőit. A nagyszerű Miriam Goldschmidt színésznő előadását ihletett zenével kíséri és ösztönzi Francesco Agnello.

Peter Brook (1925) az egyetemes színháztörténet kiemelkedő alakja, rendezői látásmódja , sajátos dramaturgiája meghatározta a XX. századi színjátszás lényegét. Peter  Brook az 1960-as évektől a stratfordi Shakespeare Memorial Theatre rendezőjeként dolgozott, amely ekkor vette fel a Royal Shakespeare Company – Királyi Shakespeare Társulat –  nevet. A színház műsorának gerincét a Peter Brook rendezte Shakespeare-művek alkották. Az RSC rendezőjeként irigylésre méltó szabadsággal alkotott.  Sikerei csúcsán otthagyta az RSC-t, és Párizsban, -   a világ legkülönbözőbb tájairól érkezett, -  fiatal művészekből álló társulatot hozott létre Centre Internacional de la Recherche Théatrale (Nemzetközi  Színházi Kísérleti Központ) néven. Az újszerű felfogást tükröző, varázslatos előadások helyszíne a Bouffes de Nord ütött-kopott épülete volt. A társulat bejárta az egész világot Indiától Afrikáig: játszottak utcán, barlangban, sivatagi településeken, a legsajátosabb közönség előtt.  Peter Brook kísérletező kedvével, a színjátszás kereteinek szétfeszítésével rányomta művészete védjegyét a XX. század  színházára.

___________________________________________
Interjúrészlet Peter Brookkal:

Felteszem Brooknak a nyilvánvaló kérdést, miért az a címe az előadásnak, hogy Warum Warum? Nevetséges dolog ilyet kérdezni.

A darab magával a színház lényegével foglalkozik. – feleli Brook. – Amikor valaki elkezd egy alkotáson  dolgozni, felmerül benne a kérdés és a kétség: „Miért csinálom ezt?” És ez a kétség sosem hagy nyugodni bennünket. Így dolgozott Beckett is. Először leült egy üres papírlap elé. Utána leírt egy mondatot, mondjuk ezt: „A nő az ablaknál ült”. Utána elgondolkozott, és ezt kérdezte magától: „Muszáj nőnek lennie?” Ezen is elgondolkozott, és sokszor egy egész hónapig töprengett ugyanazon a problémán. Ám pontosan ez adott számára hatalmas lendületet. Talán ezt mondta magának: „Igen, ez egy nő. De miért ült? – Nem, egyáltalán nem ült! Az ablak felé sétált!” És így tovább. Tehát minden szónak és mozdulatnak jelentősége volt, míg végül egy csodálatos darab születhetett meg.
Ebből a folyamatos kételkedésből és kérdezősködésből Beckett létrehozta a csak saját elméjében létező, precíz világát, a maga borotvaéles fájdalmával és sziporkázó ötletességével – folytatja Brook. – Természetesen a közönség is jelen van. A legfontosabb dolog, hogy a színházban lévő embereket rá tudjuk venni, hogy kérdezzenek.

De választ soha nem fognak kapni.

A színház soha nem szolgálhat válaszokkal.

A színpadi rendező vagy színész különleges reakciót szeretne kiváltani a nézőkből.

Nem. A színházat mindenki a maga módján tapasztalja meg.

A Magyar Televízió riportfilmje Peter Brookról.